What really grinds my gears

Kategóriák

Utolsó kommentek

  • zdyzs: @Akvyr: Elfogadom, hogy Neked nem tetszett Bangkok (nem Thaiföld, mert ott ha jól értem Ayutthayán... (2014.08.20. 15:09) Bangkok #2
  • Akvyr: @retrovírus: Tényleg nem jött át az iróia, mert szerintem szép fotók. Persze ez felveti a kérdést,... (2014.08.19. 15:08) Angkor
  • : Bocs, kicsit ironikusnak szántam, de nem ment át. Arra gondoltam, hogy nem valami tehetséges fotós... (2014.08.19. 15:00) Angkor
  • Akvyr: @zdyzs: Oké, akkor te abba a hárommillióba tartozol akinek tetszik Thaiföld, én pedig nem. Ennyi o... (2014.08.19. 14:59) Bangkok #2
  • zdyzs: @Akvyr: Annyira nem, hogy szerintem abszolút nincs igazad. Indonéziáról nem tudok nyilatkozni, de ... (2014.08.19. 14:47) Bangkok #2
  • Utolsó 20

Zhangjiajie & Wulingyuan

2014.08.01. - Akvyr 1 komment

5blog.JPGAki látta már az Avatart, az talán hallott arról is, hogy valahol belső Kínában van egy kimondhatatlan nevű hegység, mely Cameron számára az ihletet adta a repülő, növényekkel borított sziklákhoz. Talán még rá is keresett googleben, és arra gondolt, milyen jó lenne ezt egyszer megnézni. Nálam legalábbis valahogy így bontakozott ki a dolog. A terület nincsen rajta a backpackerek és külföldi turisták tipikus "must see" listáin, szóval minden lobbi erőmet be kellett vetnem a többieknél, hogy ha már Kínában utazgatunk, akkor ide is látogassunk el. Izgultam, hogy jó legyen az idő, ne szívjuk meg semmivel, ne legyen köd, pára, stb. mert az elrontja a látványt. Összefoglalva az itt töltött két napot: leírhatatlan élmény volt, a fényképek azonban sajnos közel sem adják vissza a látványt, hiába minden erőfeszítés, "sajnos" ezt látni kell.

A vonatunk hajnalban gördült be Zhangjiajie (ejtsd: Dzsen-dzsiá-dzsie) városába, ahonnan minibusz visz a nemzeti park melletti Wulingyuan (ejtsd: ahogy gondoltad) faluba. A minibusz szinte üresen indult el, aztán nagyon lassan mendegélt a városban, hogy összeszedjük azokat az embereket, akiknek séta közben az jutott eszébe, hogy Wulingyuanba kéne menni. Ezzel eltelt majdnem egy óra, aztán lehetett emberi tempóra is váltani.

Wulingyuanban fogtunk egy buszt ami elvitt a youth hostelbe, ahol ledobtuk a málhát, és a recepción megkaptuk a kiokosítást. Zhangjiajie Kína első nemzeti parkja volt, a mészkőhegyek itt egyedülálló módon a világon olyan formát vettek fel, amilyet csak a gyerekek rajzolnak. Több mint 3000 ilyen oszlop és csúcsoska található itt, közöttük 800 patak csörgedezik, és az egész 98%át erdő borítja, ugyanis számomra érthetetlen módon a fizika törvényei nem akadályozzák meg a fákat abban, hogy elborítsák a hegyeket. Igazából csak a teljesen függőleges és repedésmentes hegyoldalakon látszik a szikla, minden mást sűrű növényzet borít.

A nemzeti park négy jól elhatárolható egységből áll, mindegyik viszonylag eltérő élményt/látványt nyújt, darabja jó 3-5 órás séta, közöttük liftek, buszok és felvonók laza hálózata teremt kapcsolatot. Ezt úgy érdemes elképzelni, hogy mindenfelé vannak a csúcsocskák, és a közöttük lévő nagyobb hegyre érdemes felmászni (vagy felvonózni), ahonnan a csúcsokra látni, esetleg alulról, a közöttük kiépített útvonalon végigsétálva gyönyörködni. A recepciós srác elmondta, hogy ő mit sűrítene bele a két napba, mi pedig azonnal a parkhoz siettünk, hogy ezt meg is tudjuk valósítani. A borsos belépő hozadéka, hogy a belső buszhálózat ingyen használható, nem úgy a felvonók, azért újra a pénztárcába kell nyúlni. Szerencsére a „hegytető-szinten”, azaz a nagy hegyek tetején is üzemel buszhálózat, így az ember barangol egy szakaszon, aztán ha kedve szottyan, akkor átbuszozik a következőhöz. Mi első nap két „scenic area”-t szerettünk volna meglátogatni, az utóbbiról pedig lesétálva az utolsó, este 8-as busszal kikavarodni a parkból.

blog.JPGblogra1_1.JPG

 

A tervet nagyjából délután 4-ig követni tudtuk, ekkor éppen megérkeztünk a második scenic area-hoz, leesett az állam a gyönyörű látványtól, aztán pillanatok alatt vihar kerekedett, mi pedig két tucat sikítozó kínaival benyomakodtunk egy öt négyzetméteres kis fa pavilon alá. Délelőtt még milyen jól mulattunk a „lightning flash! careful lightning protection!!!” és a „Careful thunderbolt striking area!” táblákon, most már nem volt olyan vicces, mert hatalmasakat szóltak a közeli csúcsokba csapkodó villámok. Az egész eltartott vagy egy órán át, külön feldobta a hangulatot az a méteres kígyó ami a pavilon körül csúszkált, majd felkúszott a tetejére, és azt vártuk, hogy mikor mossa a nyakunkba az özönvíz. Amint csillapodott az eső, elindultunk a közeli buszállomásra, de félúton elállt, szóval az asztalra csaptunk, vettünk egy ponchót és elkezdtünk lesétálni mégis.

blogra2.PNGEkkor már egy lélek sem volt a hegyen, és kristály tiszta volt a levegő, szóval lélegzetelállító fotókat lehetett csinálni, de mivel semmi nem volt kitáblázva, sok volt az igen komoly vízátfolyás és a hömpölygő tömeg sem nyújtott iránymutatást, ezért ezzel a lendülettel el is tévedtünk, közben pedig elkezdett alkonyodni. Úgy döntöttünk inkább nem akartunk aznap a hegyen veszni, szóval inkább visszamegyünk a buszállomásra. Talán kibírható az élet úgy is, ha az ember nem sétált le a 4-es scenic spotról. Visszaértünk a csúcson lévő buszállomásra, de senki nem akart elvinni minket, és ennyi bután visszabámuló arcot ritkán lát az ember, mint amennyit fél óra alatt volt alkalmunk látni. Tulajdonképpen már nem volt kedvük elindulni, mert későre járt. Helyette elirányítottak minket a felvonóhoz, ami elvileg csak 17:00ig üzemel, de derekasan üzemben tartották, hogy a vihar miatt fennrekedt turistákat le tudja még pakolni a talajszintre. Két órát vártunk a sorban, mire alkonyatkor végre megindult az üvegkabinunk lefelé, és hát, ez is elképesztő látvány volt.

Sajnos ez a felvonózás nem olcsó mulatság, ezért nem fért volna bele a költségvetésbe másnap is megpróbálkozni ezzel a mutatvánnyal. Helyette úgy döntöttünk végig sétálunk egy folyó mentén a csúcsok között.

3_2.JPG

majom.JPGJó döntés volt, minden misztikus pára borított, a környéken majmok százai garázdálkodtak, akik ha nem éppen kaját tartó gyerekeket fosztottak ki, akkor a kis majmokat hurcolászták, vagy itt-ott csimpaszkodtak a turisták nagy örömére. Érdekes módon itt a turisták vizipuskákkal vannak felfegyverkezve, míg ugye az Emei Shanon a bambusz bot volt a menő. Az út végén az időnkbe belefért, hogy felmászunk (szokásos másfél óra betonlépcsőzés) Huangshi Village-be, ami az egyik huplin található falu, melyet nagy igyekezettel alakították kínai jellegű turistabazárrá, sok étteremmel és jáde-szobor árussal. A gagyibazárt otthagyva csodáltuk a kilátást, meg a vizesasszony pofátlanságát, aki továbbra is ránk volt tapadva, aztán mentünk egy nagy kört a hegycsúcs kiépített szakaszán. Ezzel a mozzanattal búcsút is vettünk Zhangjiajie-től, ugyanis késő délután már indult is a vonatunk vissza Changshába. Természetesen éjszakai hard seat, most kínai kislányok ültek velünk szemben, akik okostelóval minimum ötezer fényképet csináltak rólunk Andrissal. Jó volt. Még pálinkával is alig tudtam elaludni, legalább a hasamat rendbe tette egy kicsit. Fun fact: öt teljes napja nem láttam fehérembert.

Hajnalban értünk Changshába (ami amúgy elég király hely) és csak délután utaztunk tovább Guilinbe, ezért volt alkalmunk még egy kicsit várost nézni. A legkeményebb egészen biztosan az építés alatt álló kulturális negyed volt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy adott egy hosszúkás alakú tó, körülötte mindent parkosítottak és elláttak modern képzőművészeti elemekkel, de az összes cserepes növény kirohadt, száz daru építi a felhőkarcolók tucatjait, ordít a Vangelis a szökőkút hangfalaiból, ember egy szál se, és egy tábla hirdeti „Globális kulturális központ”. Teljesen szürreális volt az egész. Ez Kína. 

DSC_3484_eredmény.JPG

Címkék: utazás Kína

A bejegyzés trackback címe:

https://grindingmygears.blog.hu/api/trackback/id/tr46563795

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

b@szus 2014.08.02. 20:42:59

Fölírtam a megnézendők közé