What really grinds my gears

Kategóriák

Utolsó kommentek

  • zdyzs: @Akvyr: Elfogadom, hogy Neked nem tetszett Bangkok (nem Thaiföld, mert ott ha jól értem Ayutthayán... (2014.08.20. 15:09) Bangkok #2
  • Akvyr: @retrovírus: Tényleg nem jött át az iróia, mert szerintem szép fotók. Persze ez felveti a kérdést,... (2014.08.19. 15:08) Angkor
  • : Bocs, kicsit ironikusnak szántam, de nem ment át. Arra gondoltam, hogy nem valami tehetséges fotós... (2014.08.19. 15:00) Angkor
  • Akvyr: @zdyzs: Oké, akkor te abba a hárommillióba tartozol akinek tetszik Thaiföld, én pedig nem. Ennyi o... (2014.08.19. 14:59) Bangkok #2
  • zdyzs: @Akvyr: Annyira nem, hogy szerintem abszolút nincs igazad. Indonéziáról nem tudok nyilatkozni, de ... (2014.08.19. 14:47) Bangkok #2
  • Utolsó 20

Longsheng, rizsteraszok

2014.08.01. - Akvyr 1 komment

Az, hogy Longsheng térsége meredek hegyoldalakból áll csöppet sem zavarta a helyi yao kisebbséget, mikor kitalálták, hogy rizst fognak termeszteni. Az első probléma a hegyoldalban való rizstermesztéssel az, hogy a rizsnek vízben kell állnia, a víz viszont nem marad meg egy kupacban és hajlamos elfolyni a lejtő irányába. Ezt az ellentmondást úgy próbálták feloldani, hogy helyes kis teraszokat építettek, aminek pereme van, szóval benntartja a vizet, így a rizsa jól érzi magát. A meredekebb hegyoldalakban egy-egy terasz magassága eléri a két métert is, szélessége azonban csak néhány sor rizsnek elég. Azt hiszem elég jó lehetett a rizs világpiaci ára akkoriban, mert az egész hegységet átalakították ilyen lépcsőkké. A vízállásról a hegyi patakok, a teraszok közötti átfolyások, illetve a bambuszból kiépített cső és vízvezeték rendszer gondoskodik, hiszen a bambusz tényleg mindenre jó.

Első programunk Guilinben tehát ezen vidék, becsületes nevén a Sárkány Gerince névre elkeresztelt rizsterasz felkeresése volt. 8:30-kor indult a fuvarunk a hostel elől, busznyi méretű sziklaomlásokat kerülgetve két óra alatt kacskaringóztunk fel a Da Zhai faluig, majd kaptunk 5-6 órát garázdálkodni a rizstermesztés céljából hegyoldalakba vágott teraszokon.

Érkezés után, alulról nem volt valami látványos az egész, itt még inkább a helyi yao asszonyokon lehetett csodálkozni, akiknek földig erő hajuk  van, melyet a fejükre és homlokukra tekerve hordanak, olyan népviseletben, mintha egy discovery film forgatásról érkeztek volna.

 

Az ő fő profiljuk egyébként a cipekedés: hátukra kötött kosarakban cipelnek vizet, vásárfiát, turisták csomagjait, vagy amit éppen kell. Appropó, turisták. Na, azok itt nincsenek. Úgy tűnik a kínaiak számára nem elég menő program nézni, ahogy nő a rizsa, szóval csak elvétve látni egy-egy helyi földművest vagy kiránduló nyugati arcot. Hozzánk is csapódott egy san franciscoi lány, Amy, akinek jó térképe volt, és jó fej volt, szóval négyesben hódítottuk meg a környéket. Amint leküzd az ember 3-400 méter szintkülönbséget, azon túl, hogy önálló rizstáblát táplálhatna az izzadtságával, a látványtól biztosan eláll a lélegzete. A teraszok gyönyörűen körbe rajzolják a hegyek alakját, mint egy szintvonalas térkép.

2_1.jpg

Egy csúcs nem volt elég, szóval a teraszok oldalában elindultunk, hogy meghódítsunk még egyet. A közlekedés a teraszok között terméskövekkel kirakott ösvényen történik, ami nem a turisztikai hivatal utasítására készült, szóval nagyon egyenetlen, keskeny, és mivel gyakran keresztbe folyik a víz, ezért jó csúszós is tud lenni. Amikor egy szamárral kellett megosztanom a harminc centis padkát, akkor majdnem egy rizstáblában kötöttem ki. A második csúcsára menet áthaladtunk Than Tou falun, ahol Andris ebédelt, illetve itt csatlakozott hozzánk két angol lány is, akik pekingben tanítottak angolt a nyáron. A csúcsra érve gyakorlatilag azzal a lendülettel fordultunk is vissza, hogy elérjük a hazabuszt. Elég istenesen eltévedtünk, egy üldögélő földműves tippje alapján egy majdnem találomra kiválasztott, növényekkel benőtt ösvényen elindultunk a legközelebbi falu irányába, és úgy éreztem itt nagyon kevés ember szokott mászkálni, leginkább talán egy sem. Időközben pár percet pötyögött az eső is, ami jó csúszóssá tette a köveket, mellettünk meg a következő terasz vagy patakmeder néhol méterekkel lejjebb volt. Az előbukkanó faluról, az ösvényhez hasonlóan látszott, hogy nem sok turista látogatja, nem volt se étterem, se szálloda, a házak pedig kizárólag fából épültek, sehol egy ronda csempés betonbunker. Azt hiszem ebben az UNESCO világörökség programnak is nagy szerepe volt. Itt ráleltünk a megfelelő ösvényre, és még időben vissza- és hazaértünk (az otthon jelenleg ott van, ahol a málha). Összességében eddigi legbékésebb kínai óráinkat éltük át a rizsföldeken, pedig már épp kezdtem lemondani arról, hogy itt kettesben leszek egy világszámmal.

blogra1.JPG

Szerk: arra végig nem sikerült rájönnünk, hogy végülis hogyan terem a rizs. Húzkodtuk, nézegettük, cincáltuk de semmi olyan része nincs a növénynek, ami alkalmas lenne rizs növesztésére. A megfejtéseket e-mailben várom :p

Címkék: utazás Kína

A bejegyzés trackback címe:

https://grindingmygears.blog.hu/api/trackback/id/tr906566839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.