What really grinds my gears

Kategóriák

Utolsó kommentek

  • zdyzs: @Akvyr: Elfogadom, hogy Neked nem tetszett Bangkok (nem Thaiföld, mert ott ha jól értem Ayutthayán... (2014.08.20. 15:09) Bangkok #2
  • Akvyr: @retrovírus: Tényleg nem jött át az iróia, mert szerintem szép fotók. Persze ez felveti a kérdést,... (2014.08.19. 15:08) Angkor
  • : Bocs, kicsit ironikusnak szántam, de nem ment át. Arra gondoltam, hogy nem valami tehetséges fotós... (2014.08.19. 15:00) Angkor
  • Akvyr: @zdyzs: Oké, akkor te abba a hárommillióba tartozol akinek tetszik Thaiföld, én pedig nem. Ennyi o... (2014.08.19. 14:59) Bangkok #2
  • zdyzs: @Akvyr: Annyira nem, hogy szerintem abszolút nincs igazad. Indonéziáról nem tudok nyilatkozni, de ... (2014.08.19. 14:47) Bangkok #2
  • Utolsó 20

Shaoshan és Mao

2014.07.28. - Akvyr Szólj hozzá!

Changsháról azon kívül, hogy király hely (lásd előző poszt), még azt érdemes tudni, hogy itt járt egyetemre Mao Ce-tung (angolul Mao Zedong, kínaiul 泽东), azaz a Nagy Vezető. Azért járt itt egyetemre, mert egy közeli kis faluban, Shaoshan-ban nőtt fel, jómódú paraszti körülmények között. Shaoshanban megtekinthető Felcsút jövője, ahol aranyozott Mao szobrok elé zarándokol hajlongani a Nép, és mi ezt roppant érdekes antropológiai jelenségnek tartottuk, szóval látni kellett. Igazából én nem rajongtam annyira az ötletért, mint amennyire végül élveztem a látogatást. Hajnalban málhát fel, busz a pályaudvarra, poggyászmegőrző, a napi egy darab vonat fél 7-kor indult, 3 órás út, bőrülések, légkondi nincs, millió kínai van. A shaoshani vonatállomásról minibuszok szállítják a különböző nevezetességekhez a látogatókat, ilyen nevezetesség például a Shao hegy, a gigantikus Mao szobor, a Mao múzeum, a Mao emlékközpont, a Mao relikvia park és Mao szülőháza. Ezeket nagyjából ebben a sorrendben, a hegy és a fizetős relikvia park kihagyásával végig jártuk, illetve inkább végigcsúsztuk a saját izzadtságunkon, mert közben szépen kisütött a nap, minek köszönhetően ömlött rólunk a víz.

1blog.JPGMao kemény csávó volt, gyakorlatilag a szarból épített várat, központi figuraként egy szétesett félgyarmati országban évtizedes japánellenes harcok után opportunista módon átvette a hatalmat, egyesített mindent, rendszert váltott, és felhúzott rá egy világbirodalmat. Keményvonalas kommunistaként csinált sok rosszat is, aminek néhány tízmillió extra halott lett az eredménye, de ez nem akadályozza meg a kínaiakat abban, hogy nagyon tiszteljék. Ahogy ők mondják Mao 70% jó, 30% rossz volt, summázva tehát elég pozitív figura az átlag kínai szemében. Még a minibuszban összebarátkoztunk egy cuki húszéves, egyetemista kínai párral, nevezetesen Sophie-val és Captain-nel (minden magára valamit is adó kínai választ magának egy „amerikai” nevet – ezek többnyire igen vicces, random szavak, pl Diamond, Grass, vagy éppen ugye Captain), és ők velünk tartottak egy hosszabb darabon. Üde társaság voltak, nagyon lelkesen magyaráztak és örültek, hogy gyakorolhatták egy kicsit az angolt. Aztán felvilágosult jog és mérnökhallgatóként simán lerogytak Mao szobra elé. Kultúrsokk!

 

 

A falu központjában a legtöbb épület réginek álcázott modern betonház, és mindegyikben étterem, szálloda vagy bazár van, esetleg ezek véletlenszerű kombinációja. Árulnak mindenfelé Maos vásárfiát, többek között életnagyságú bronz Mao szobrokat is, csak ez sajnos nem férne bele a csomagomba, illetve kicsit úgy vagyok vele mint a zsiráffal: tetszik-tetszik, de azért otthonra nem kéne. Azért egy húszcentiset vettem. :D Érdekesség, hogy három nap után először láttunk külföldit, de nem fehér embert, hanem egy indiai turistát Mao egykori parasztháza és egy rizstábla között.

3_1.JPG

6blog.JPGMiután mindent láttunk, a fél ötös vonat indulásáig még behúzódtunk valamiféle földalatti supermarketbe, ahol volt légkondi és sör, kint ugyanis tényleg meg lehetett halni a melegtől. Itt gyarapodott a „legértelmetlenebb kínai munkák” gyűjtemény (a teljes listát a végén közlöm majd), a fiatal úriember feladata az volt, hogy a bejáratnál segítsen a vevőknek áthaladni a forgóajtón. Bónusz 100 pont az aranyozott Mao mellszoborért.

Ahogy visszaértünk Changshába és felnyaláboltuk a csomagokat, már ment is a vonatunk a következő bázisra. Az éjszakai vonatot Zhengjiajie-be nem részletezném, azt hiszem elég annyi, hogy velem szemben egy 80 éves kínai néni ült, aki folyamatosan kínaiul zsémbelt, szúrós szemmel nézett, és az összes cuccát a 20x40 centis, 6 ember számára kijelölt étkező (és alvó) asztalkán tartotta, a poggyásztartó helyett. Utólag is csókoltatom.

Címkék: utazás Kína

A bejegyzés trackback címe:

https://grindingmygears.blog.hu/api/trackback/id/tr746554581

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.