Már úton, ennél távolabb még sosem voltam hazulról! Egy óra múlva Shanghaiban vagyok, Renátó pedig megment a reptéren. Idő közben történt egy érdekes manőver, ugyanis check-in-nél felajánlották, hogy – mivel megtelt a gép – ezért 3-400 euró vigaszdíjért ne Qatar, hanem Turkish Airlinessal repüljek. Magabiztosan vetődtem az alkalomra, ugyanis pont az utolsó munkanapon (stílusosan kínai étteremben elköltött) ebédnél egy WWF-es kollégám mesélte, hogy velük ugyanez történt Indonéziába menet, és mekkora buli. Utána a Qatarosok úgy kezeltek mint a hímestojást, az ő kontójukra ehettem amit akartam a néhány óra várakozás alatt, és a kompenzációval gyakorlatilag visszajött a repjegyem ára is, szóval elég jól alakulnak a dolgok. A török hapsi mellettem a képernyőjén a Thor-t nézi, folyamatosan tömik belénk a kaját meg az alkoholt. Meglátjuk, hogy a poggyászom is velem tartott-e Isztambulból, mert ha nem, akkor azért csökken a buli-faktor.

Szóval poggyász. Lesz nálam egy hétre való ruha, hasznos kis kütyük (bicska, merülő forraló, picike hajszárító, kötelek-tépőzárak, gyufa, olló, elemlámpa, kislaptop, fényképezőgép, töltők, energiabank, szütyők-zacskók stb.) és egy nagy rakás gyógyszer. Sajnos ahová megyek, ott csúnyább betegségek is előfordulnak, mint otthon. Mocsok plusz párás trópusi éghajlat = sok kór. Ezzel sajnos együtt kell élni, és a lehető legjobban felkészülni, minimum arra, hogy a gyomrom rendetlenkedni fog, amíg át nem állt az új baktériumkészletre és a szokatlan ételekre. Renátó, akivel Shanghaiban bandázok majd pár napot, előre beígért pár kellemetlenebb órát J Az oltások megvannak, malária ellen Malarone-t szedünk (ennek nincsenek olyan intenzív pszichoaktív és hallucinogén hatásai mint a Lariamnak), és biztosítást kötöttem (Travel Nomads). Összesen van nálam vagy húsz fajta gyógyszer, melyeket félig tapasztalatból, félig ajánlások útján válogattunk össze otthon.

Súlyra sajnos jó sok lett a cucc, a 75 literes nagy hátizsák 17 kiló, a kicsi valamivel 5 kg alatt, persze ilyen súlyokkal nem tervezek sokat túrázni, elsősorban a szállás és a közlekedési csomópont között kell majd manőverezni teljes menetfelszereléssel.

Pénzt szinte semmilyen biztonságos formában nem tud magával vinni az ember, én majd belső zsebekre és józan paraszti észre hagyatkozom, illetve reménykedem benne, hogy nem nyeli le a bankkártyámat egy vietnámi ATM.

A tervezett útvonalról az előző posztban van hozzávetőleges térkép, persze ezt az időjárás, közlekedés és Ázsia lüktetése befolyásolja majd :-)

Van közte számos turistagettó és félreeső dolog is, ősi romok és modern felhőkarcolók, furcsa hegyekkel tarkított nemzeti parkok, pálmafás tengerpartok. Nagyjából addig megyünk amíg a budget tart, a szigetvilág sajnos nem fért bele, Indonézia és a Fülöp-szigetek magában is egy külön kontinens lehetne, ezért ez majd egy másik történet lesz.

Réka és a családom nagyon fog hiányozni, de igyekszünk majd sokat kommunikálni, és átvészeljük ahogy az olimpiai hónapokat is. Sajnos itt 700 forint lesz a percdíj. Az út miatt már annyira nem aggódok, mert az utolsó napokban sok emberrel beszéltem a WWF-nél akik bejárták a világ ezen szegletét, mindenhol van néhány ismerősöm terepen, Andris jól tud kínaiul, Gergő elég tapasztalt utazó, szóval jó lesz ez!!!