.

Hirdetés

Kategóriák

Összes

Utolsó kommentek

  • maribor_: (Y) (2014.07.24. 18:31) Leshan
  • marco74: Itt is friss London! (2012.07.14. 16:19) London
  • euro_állás: Hallottam olyan köztes megoldásról, amikor az aluljáró mindegyik végében állt egy szórólapozó. Az ... (2012.02.20. 19:21) Szórólap!
  • Akvyr: Köszönöm, hogy emlékeztettél, levél ment :) (2012.01.28. 03:13) A jövő
  • Kiwicake: Hm, valahogy elvesztettük egymást, pedig írtam levelet, hogy hogy legyen a könyvvel, megkaptad? Fo... (2012.01.25. 21:58) A jövő
  • Utolsó 20

Leshan

2014.07.22. - Akvyr 1 komment

Az Emei Shan meghódítása után környékbeli látványosság még Dafo, a világ legnagyobb Buddhája, aki a maga 71 méterével Leshan város határában a folyóparton üldögél 1300 éve.

Maga a Buddha projekt azért kezdődött, mert itt jól látható módon összefolyik két folyó (más a színük is, elég furcsán keverednek), és az örvények rendre elnyelték a kis csónakokat és tutajokat. A helyiek megoldáskeresése kimerült abban, hogy kifaragták Dafo-t, és remélték, hogy majd ő jól megvédi őket az örvényektől. A poén az egészben az, hogy működött, mert a kitermelt hegynyi anyagot a folyóba szórták, ami feltöltötte a veszélyes szakaszt, és csillapodtak az örvények. Felmerül a kérdés, hogy lehetett-e közöttük egy lángelme, aki rájött, hogy csak vallási köntösbe bújva tudja rávenni a helyieket a melóra, vagy csak simán szerencséjük volt, mindenesetre Dafo megszületett és méltóságteljesen üldögél, mi pedig meglátogattuk.

fej.JPGMíg elértük Őkegyelmét, megtekinthettük pár kisebb kollégáját s hegyen, barlangokban illetve a környező sziklákba faragva. Hatalmas volt a tömeg és a páratartalom, és amikor a szobor feje búbjánál előbukkantunk, akkor egyértelművé vált, hogy nem fogunk tudni mellette lemászni a hegyoldalba kacskaringósan kiépített lépcsőkön, ugyanis egy tábla hirdette, hogy a sor átlagosan 3.5 órás, és ezt mi még konzervatív becslésnek tartottuk, mert egyáltalán nem haladt semmi semerre. Kicsit fotózkodtunk a fülénél növekedő bokrokkal, majd tanácstalankodtunk egy sort, a pillanatnyi gyengeséget kihasználva kínai gyerekek egész serege akart velünk fotózkodni. Ez egy ideig vicces, aztán kezd kellemetlen lenni, mert én is látogató vagyok, nem pedig látványosság. Jött a B-terv, hogy a folyón cikázó hajók egyikéről nézzük meg Őkegyelmét. Így is tettünk, 30 perces hajóút 70 yüan (kb. 2000 ft), és szerintem sokkal jobban látszódott innen, mint a busznyi méretű ujjak tövéből.

egesz.PNG

Délutánra azt terveztük, hogy visszamegyünk Csengduba, és a másnap délutáni Changsha-ba tartó vonatig itt is megnézünk ezt-azt. A buszpályaudvaron nem így gondolták, és közölték, hogy „most nem lehet menni” Csengduba, és nem értették, hogy ezen mit nem értünk. Azt a tippet kaptuk, hogy nézzünk át egy másik buszpályaudvarra, taxi sehol, a helyi buszok pedig nagyon viccesek egyébként, gyakorlatilag egy kerekekkel felszerelt guruló dobozok, amibe műanyag székeket szereltek, és legfeljebb sejted, hogy jó irányba megy-e…persze mit is vár az ember 35 forintért. A másik pályaudvaron öt busznyi, folyamatosan újratermelődő, izzadó kínaival kellett megküzdeni a negyed óránként érkező járatért. Ez a fajta busz az elit, légkondis kategóriát képviseli, amin álló ember nem tartózkodhat, ülő pedig elfér kb. 25. Annál, hogy 300 kínai verekedik az utolsó előtti buszért, már csak az döbbenetesebb, hogy végül nekünk is sikerült feljutni. Ezt megkoronáztuk egy hideg sörrel és valami tésztás-leveses vacsival a chengdui hostel mellett, ennél több már nem fért bele. Folyt köv!

Emei Shan

2014.07.20. - Akvyr Szólj hozzá!

Főhadiszállásunk három napig Emeishan város volt, legfőbb nevezetessége Emei Shan szent hegy, tele buddhista kolostorokkal, majmokkal és bambuszokkal.

1kicsi.JPGA szállodánk 500 méter magasan volt, a csúcs pedig 3077 méter. Sokan több napos zarándokúttal, kolostorokban megpihenve jutnak fel a szent Arany Csúcsra, azonban nekünk időhiány miatt meg sem fordult a fejünkben, hogy az aljától felgyalogoljunk. Első nap ebédidőben érkeztünk meg, ezért egy komolyabb mászás biztosan nem fért volna bele, csak a hegy lábánál elhelyezkedő kolostorokat és szentélyeket jártuk körbe. Ezek szokásos elrendezésűek, kivéve, hogy egy hegyoldalba épültek, ezért a különböző pavilonok és tornyok között meredek lépcsősor vezet. Sok az aranyozott buddha, meg mindenféle buddhista jelkép, bár szerzetest csak elvétve látni, és a füstölőket is inkább csak a turisták gyújtogatják, hogy egy kicsit átvegyék a hely szellemiségét, meg ne csak bámuljanak ki a fejükből.

Egyébként a hegy alsó részének elég bazári jellege van, mindenki az itt sétálgatókon szeretne meggazdagodni, ezért gyökereket, gombákat, műanyag gagyikat, jóslást, uborkát (!), paradicsomot (!!) és bambuszbotokat árulnak. A bambuszbot-biznisz elég jól megy, minden második embernél van, két yüan (70 ft) darabja, mondjuk elszórva is látni őket, illetve ezrével nőnek a bambuszok karnyújtásnyira az erdőben, szóval nem lehet túl nagy a kitermelés önköltségi ára. Sokan egyébként nem is támasznak, hanem a majmok elleni védekező fegyver gyanánt hordják maguknál. Emei Shan híres vámszedői ugyanis a majmok. Mi első nap egy rossz kanyar miatt elkerültük a majmokkal borított erdőrészt, ezért csak távolabbról hallottuk őket, de másnap a csúcs felé baktatva láttunk legalább húszat, ahogy a kínai turistákat abajgatják és vica versa. Nagyon látványos, ahogy a ködből előbukkanva a fákon és lógó izéken pörögnek, de egyébként csöppet sem aranyos vagy romantikus ahogy gépiesen támadják le a kajával rendelkező turistákat. Fotó erejéig azért én is megkínáltam egy kisebb jószágot, mert mégis.

2kicsi.JPGMint írtam, a csúcs elérése több napos zarándokút, ezért mi másnap ameddig tudtunk, rövidítettünk. A busz nagy nehezen felkapaszkodik valameddig a szerpentinen, aztán nincs mese, menni kell, illetve egy rövid szakaszon jó borsos áron lehet felvonózni is. Ahogy az Kínában megszokott, itt is ki van építve minden lépcsőkkel (legalábbis egy húsz kilométeres szakaszon) viszont ami engem meglepetésként ért, hogy fizetni kellett egy hegyért (tehát a kínaiak a majmok mellett a hegy szintén legendás vámszedői), de cserébe nagy rend és tisztaság van. Az Arany hegycsúcsra (Golden Summit) érve hirtelen eloszlott az addig mindent átható, látótávolságot öt méterre limitáló köd, és leesett az állunk a hatalmas, csillogó arany tízméteres elefántokból és összenőtt buddhákból álló szobor látványától a csúcson. Nem tudom, hogy ez mit jelképez, de a Buddhizmusban járatosaknak ez biztosan nagyon izgalmas. A szobor mellett van az Arany templom, amit állítólag nem rég építettek, és az „igazi” régi aranytemplom most fehérre festett szuvenír boltként tengődik a sarokban. Ez teljesen beleillik az eddigi kínai tapasztalataim közé, mert mindent szeretnek lebontani és újraépíteni, kibővíteni, és nem is értik nekünk mi ezzel a problémánk. Ilyen a kínai néplélek, ha valami új és nagyobb, akkor jöhet, hiába van műanyagból vagy éppen alumíniumból. Egyébként éppen alapozzák a harmadik épület helyét is a hegytetőn, gondolom oda is valami tradicionális buddhista dolog készül. Öt perccel az érkezésünk után egyébként a csúcson is mindent beborított a szitáló, sűrű köd (vagy felhő?), tulajdonképpen szerencsénk volt, hogy nem később érkeztünk, mert utána órákig nem lehetett semmit látni. A legendás kilátásból sajnos nekünk ezért nem sok jutott, sikertelenül meresztgettük a szemünket a tejfehér felhőkbe, melyek rendületlenül úsztak felfelé hegy túloldalán. Egy szomszédos csúcsot (A 3099 méteren fekvő Wanfo Si-t, a Tízezer Buddha Templomát) pillanatokra el lehetett kapni, de ez sovány vigasz volt. Egyébként ide át lehet fogaskerekűzni, amit elvileg ökológiai okokkal magyaráznak: a kiépített 20 km lépcsősor, 3 felvonó, hegy kétharmadáig autóút, stb. nem gáz, de a turisták ne sétálhassanak a hegygerincen további 1 kilométert, mert az borzalmas kárt okoz, helyette vonatozzanak ugyanitt pénzért. Egyébként ha ide egyszer visszajövök, akkor az biztosan nem nyáron lesz, mert állítólag melegben mindig csak a baj van a felhőkkel. Szintén nagy élmény lenne egy buddhista kolostorban aludni, és megnézni a napfelkeltét mielőtt az első turisták reggel nyolc körül megérkeznek. Érdekes statisztika: a két nap alatt a hegyen összesen három fehérembert láttam.

5jpg.JPG

Haraptunk valamit, aztán megkezdtük a lépcsőzést lefelé. A lépcsők csúsztak a ködös nyálkától, ráadásul az EU szabványok helyett a hegyoldalt követték, ezért elég fárasztó volt rajtuk haladni. Meg is beszéltük, hogy elég volt mára, nem kalandozunk el semerre a hegyen, hanem szépen lemegyünk busszal. Lefelé a sofőrt a szerpentinen nem korlátozta a busz gyenge motorja, ezért mindent meg is tett, hogy a lehető legtöbb embernek kelljen hánynia, de végül nem járt sikerrel. A gyomrunkat inkább a szecsuáni kaja kezdte ki, de az is igaz, hogy ilyen finomakat nem ettünk Shanghai környékén. Folyt köv!

 

Nanjing + úton

2014.07.17. - Akvyr Szólj hozzá!

Kína telis-tele van olyan 8-10 milliós városokkal, amiről soha nem hallottál még. Nanjing - azt hiszem - ebben a kategóriába sorolható. Legfőbb nevezetessége, hogy Andris itt tanul két éve, illetve hogy hamarosan itt rendezik a diákolimpiát, ezért gőzerővel épül-szépül. Csak hogy a méreteket érzékeltessem, többek között készülőben van a meglévőek mellé még nyolc metróvonal. Ilyenkor érzi igazán az ember, hogy Kína tényleg egy igazi nagyhatalom.

Nanjingban reggel sokkal nagyobb tömeg volt, mint amit 3 nap alatt Sanghajban tapasztaltam, de a hátunkon lévő óriási hátizsákok a tömegben védekező és támadó fegyverként is egyaránt használhatóak, márpedig itt az erősebb kutya elv érvényesül.

nanjking.JPGA városban kerek egy napot töltöttünk el, ezért elég szoros menetrenddel mentünk végig a legfőbb nevezetességeken, mint például az 1937-es kegyetlen nanjingi japán mészárlásnak (holokauszt-múzeum retorikájával) emléket állító komplexum, az egyetemi campus, illetve a parkok, városfal és tó, mely mellől elképesztően szép a város felhőkarcolókkal tartkított panorámája.

Eddig egyébként az a tapasztalatom, hogy Kínába csak enni is érdemes eljönni, hatalmas az étterem és ételkínálat, mindig alig várom a következő (párszáz forintos) étkezést. Jellemzően azt csináljuk, hogy rendelünk 4-5 kaját és mindegyik „közös”, így több mindent ki lehet próbálni. Szerintem így öt nap alatt nem ettem még kétszer ugyanolyat. Otthon van „kínai étterem”, itt pedig ezen belül ezerféle dologra specializálódott éttermek, utcai árusok, kifőzdék teljes palettája különböző ízekkel és kínálattal. Az otthoni főttkukorica-árus mintájára egy-egy kis árus csak egyféle dologra specializálódik, de az nagyon üt. Az érdekesség kedvéért Nanjingban koreai, földön ülős kajáldában ebédeltünk, és ez is megint egy teljesen új ízvilágot hozott, korábban nem hittem volna hogy a disznóhúsos-tintahalas egytálételnek van létjogosultsága, de mégis egy élmény volt.

Ezt a posztot már a Nanjingból Chengduba tartó vonatról írom. Nagyon tartottam a kínai vonatoktól, ehhez képest ilyen kényelmes kocsiban még soha nem utaztam, tévével, légkondival suhanunk 300-al a szecsuáni tájon. Egy kínai fizikatanár és egy jogász van még a kabinunkban, illetve a fia aki okostelóról japán animét néz. Fülhallgató nélkül, jó hangosan. Épp megkajáltuk a klasszik kínai Fangbienbien instant levest, amit a kínaiak is egész nap tolnak, és olyan csípős, hogy már észre sem venni, hogy tulajdonképpen nincs íze.

mix_1.JPGasdfolyo_1.JPG

A táj nagyon változatos, néha igazán mesebeliek a színek, a tavirózsa-farmok, rizsföldek, parcellázott tógazdálkodások, kis falvakkal teli völgyek, tujaerdők, hatalmas zöld hegyek felhősapkával, néha pedig hatalmas zöld hegyek oldalába ékelt 50 emeletes lakóházak és felüljárók alkotnak szmogos szürke ragyákat. Ha ezeken át is halad a vonat, akkor látni milyenek most a legszegényebb népréteg lakhatási viszonyai. Minden kis településen épül legalább néhány tucat ilyen 30-50 emeletes lélektelen betonteknő. Régi kínai épület, meg bambusz-puszi-muszi ház sehol NINCS. Érdekes módon Csunking, ahová azért nem mentünk mert csúnya és szmogos, így vonatról úgy ragyogott a folyó mentén a felhőkarcolóival, kínai erdővel körbevéve mint valami sci-fi űrkikötő. Az infrastruktúra (utak, vasút) elhelyezése egyébként egész környezetbarát módon sikerült, többek között megtanultak alagutat fúrni is, ezért sajnos a kilátás elég darabos. Ide szuper lenne visszajönni egyszer túrázni, a táj java része teljesen érintetlennek tűnik.

Szecsuánban Chengdu, Leshan, Emei Shan a célpontunk. Shan kínaiul hegyet jelent, tehát sejthető mi vár ránk és a combizmainkra. Szecsuán számomra az egyik legizgalmasabbnak ígérkező része Kínának, azonban a fél Európa méretű területet a Himalája csúcsaitól a bambuszerdőkig csak hónapok alatt lehetne bejárni, nekünk pedig egy hét adatott meg, bízom benne, hogy jól szelektáltunk!

 

Szerk: mégsem Csunking volt az űrkikötő, hanem valami más. Csunking tényleg elég csúnya, klasszik szürke ragya, ilyen:

csunking_1.JPG

Shanghai

2014.07.16. - Akvyr Szólj hozzá!

Shanghai. 23 millió lakosával a dobogós a világranglistán. A nyugati világ találta fel, ma a keleti világ egyik központja, sőt talán már a Párizs-London-New York-Tokió-Hongkong gyémánttengelyre is felkerült, tele celebbel, luxuskocsival, iszonyatos rongyrázással, 100 emelettel lejjebb pedig gettós kiskocsis árusokkal. Állt itt korábban pár halászfalu, de a fejlődés csak a brit ópiumkereskedelemmel indult be, majd Szingapúrhoz és Hongkonghoz hasonló feslett, bunyós matrózélet, szerencsejáték, milliomos kereskedők és éhező koldusok olvasztótégelyévé vált, emelkedtek a felhőkarcolók, folyt a pezsgő. Ugyan Mao és a mérges kínai parasztsereg véget vetett egy időre a mulatságnak, de Kína nyitásával magára talált a város és visszaköltözött ide a pénz.

Engem is Shanghaiban tett le a repülő, a légitársaság-csere miatt a tervezettél 1 órával később, de Reni elveszett, szóval leültem egy kicsit a váróban, ahol abban a pillanatban nyújtott egy sört egy korombeli kínai srác, persze ez elég meglepő volt ahhoz, hogy elfogadjam, aztán beszédbe is elegyedtünk, egész jól törte az angolt, bár ahhoz képest, hogy tanult egy évet Dániában, annyira azért mégsem. Reni is megérkezett, és Shanghai egyik büszkeségével, a mágneses vasúttal (Maglev) robbantunk be a városba. Önmagában elég értelmetlen hogy egy vasút 30 kilométeres szakaszon négyszázzal repeszt, és kábé három percig tart az út, de hát rongyrázás. Első nagy meglepetésem, hogy sehol nem volt tömeg, se metrókon, se utcákon, se az utakon. Reni igazi sanghaji gyerek már, 1 éve lakik itt, szóval bennfentes útvonalon kavarodtunk a kolihoz, érintve pár 30 emeletes épület tetejét, az egyiken a korábban vásárolt, igazi alja, illegális, sikátorban vett, kiskocsis streetfood-kaját is megettük, hogy túlessek a tűzkeresztségen, meg rádöbbenjek milyen tehetségtelen vagyok pálcikával. Legurult pár sör is, aztán becuccoltam az ingyen szobába és vártuk Gergő érkezését, de a gépe órákat késett Xi’anból, Andris reggel jött meg Nanjingból, így teljes lett a csapat.

4.JPG

Teljes napos városnézés következett, érintettünk Hudec László magyar építész híres épületeitől (Park Hotel, Grand Cinema, stb.) kezdve mindenféle furcsa képződményt, ezer felhőharcolót, kínai stílusú negyedeket, sikátorokat, és persze a Pudong-ot, ami minden képeslapon és mágnesen ott díszeleg. Itt vannak a „százas” felhőkarcolók, különböző színben és alakban, például a nagyon ikonikus és ronda Oriental Pearl TV Tower, a még varázspaszulyként még épülő csavart, 120. emeletnél tartó csoda, illletve a sörnyitó alakú World Financial Center, aminek a 100. emeleti kilátójában mi is jártunk. Ugyan ez a világ legmagasabb kilátója, amilyen hülye vagyok, öreg demens koromra biztos csak annyi fog megmaradni, hogy a kínaiak összetapicskolták az üveget, ezért pacás volt, és hogy fenékmosós volt az ultramodern WC a századikon. :)

9jp.JPG

Másnap reggel rákezdett az eső, ezért mi a Shanghai Science and Technology múzeumban kezdtünk, ami a Természettudományi és a Csodák Palotája keveréke, ultra gagyi kivitelezésben. Elég sok ilyen Technology múzeumban jártam Európában, de mindegyik mérföldekkel színvonalasabb volt. Szerencsére ebédidőre elállt az eső, ezért folytattuk a barangolást, Buddhista templomban füstölőzés, Petőfi szobor, imádnivaló kínai utcácskák, kínai katolikus templom, szerelmesek utcája még több kínai Petőfi verssel, stb stb. Meghatározott időpontban ezrek mennek edzeni a focipálya köré, táncolnak, körbe-körbe sétálnak, tök jó buli. Este nagy kajálás és koreai kocsmában sörözés lett a program. Apropó, kaja. Elképesztően más a kínai kaja, mint az otthoni, viszont egyelőre megunhatatlan, és a gyomrom sem rendetlenkedett, szóval ezen a fronton is minden frankó.

Shanghai szuper első állomás és játszótér volt, zseniálisan sokarcú város, vagy inkább „terepasztal” a Kínai fejlődés számára. Nagyon sokat dobott a városnézésen, hogy Reni helyi nagymester, Andrissal jól tudnak kínaiul, szóval a kommunikáció is tudott működni. Kultúrsokkok fél óránként értek, ami a legjobban zavar az a szag (ilyen édes kínaikaja és rohadás keveréke a párás levegőben), ami a legkevésbé az pedig a tömeg, mert nincs. A kínaiakról biztosan külön poszt lesz, mert senki nem tud úgy bámulni, köpködni, szürcsölni mint egy kínai paraszt, viszont külföldiekkel elég jófejek, bántani nem akarnak, maximum lehúzni. Nagy meglepetés volt a helyi kabóca, ami olyan hangerővel nyomja mintha valaki néhány méterre flexelne egy szovjet körfűrésszel, az otthoni kabóca-zúgás ötvenszerese. Minimum.

4. nap hajnalban elbúcsúzunk Renitől és átköltözünk Nanjingba, folyt köv.

Start

2014.07.13. - Akvyr Szólj hozzá!

Már úton, ennél távolabb még sosem voltam hazulról! Egy óra múlva Shanghaiban vagyok, Renátó pedig megment a reptéren. Idő közben történt egy érdekes manőver, ugyanis check-in-nél felajánlották, hogy – mivel megtelt a gép – ezért 3-400 euró vigaszdíjért ne Qatar, hanem Turkish Airlinessal repüljek. Magabiztosan vetődtem az alkalomra, ugyanis pont az utolsó munkanapon (stílusosan kínai étteremben elköltött) ebédnél egy WWF-es kollégám mesélte, hogy velük ugyanez történt Indonéziába menet, és mekkora buli. Utána a Qatarosok úgy kezeltek mint a hímestojást, az ő kontójukra ehettem amit akartam a néhány óra várakozás alatt, és a kompenzációval gyakorlatilag visszajött a repjegyem ára is, szóval elég jól alakulnak a dolgok. A török hapsi mellettem a képernyőjén a Thor-t nézi, folyamatosan tömik belénk a kaját meg az alkoholt. Meglátjuk, hogy a poggyászom is velem tartott-e Isztambulból, mert ha nem, akkor azért csökken a buli-faktor.

Szóval poggyász. Lesz nálam egy hétre való ruha, hasznos kis kütyük (bicska, merülő forraló, picike hajszárító, kötelek-tépőzárak, gyufa, olló, elemlámpa, kislaptop, fényképezőgép, töltők, energiabank, szütyők-zacskók stb.) és egy nagy rakás gyógyszer. Sajnos ahová megyek, ott csúnyább betegségek is előfordulnak, mint otthon. Mocsok plusz párás trópusi éghajlat = sok kór. Ezzel sajnos együtt kell élni, és a lehető legjobban felkészülni, minimum arra, hogy a gyomrom rendetlenkedni fog, amíg át nem állt az új baktériumkészletre és a szokatlan ételekre. Renátó, akivel Shanghaiban bandázok majd pár napot, előre beígért pár kellemetlenebb órát J Az oltások megvannak, malária ellen Malarone-t szedünk (ennek nincsenek olyan intenzív pszichoaktív és hallucinogén hatásai mint a Lariamnak), és biztosítást kötöttem (Travel Nomads). Összesen van nálam vagy húsz fajta gyógyszer, melyeket félig tapasztalatból, félig ajánlások útján válogattunk össze otthon.

Súlyra sajnos jó sok lett a cucc, a 75 literes nagy hátizsák 17 kiló, a kicsi valamivel 5 kg alatt, persze ilyen súlyokkal nem tervezek sokat túrázni, elsősorban a szállás és a közlekedési csomópont között kell majd manőverezni teljes menetfelszereléssel.

Pénzt szinte semmilyen biztonságos formában nem tud magával vinni az ember, én majd belső zsebekre és józan paraszti észre hagyatkozom, illetve reménykedem benne, hogy nem nyeli le a bankkártyámat egy vietnámi ATM.

A tervezett útvonalról az előző posztban van hozzávetőleges térkép, persze ezt az időjárás, közlekedés és Ázsia lüktetése befolyásolja majd :-)

Van közte számos turistagettó és félreeső dolog is, ősi romok és modern felhőkarcolók, furcsa hegyekkel tarkított nemzeti parkok, pálmafás tengerpartok. Nagyjából addig megyünk amíg a budget tart, a szigetvilág sajnos nem fért bele, Indonézia és a Fülöp-szigetek magában is egy külön kontinens lehetne, ezért ez majd egy másik történet lesz.

Réka és a családom nagyon fog hiányozni, de igyekszünk majd sokat kommunikálni, és átvészeljük ahogy az olimpiai hónapokat is. Sajnos itt 700 forint lesz a percdíj. Az út miatt már annyira nem aggódok, mert az utolsó napokban sok emberrel beszéltem a WWF-nél akik bejárták a világ ezen szegletét, mindenhol van néhány ismerősöm terepen, Andris jól tud kínaiul, Gergő elég tapasztalt utazó, szóval jó lesz ez!!!

 

Update + Irány ÁZSIA!!!

2014.07.05. - Akvyr Szólj hozzá!

Időközben kitüntetett mesterdiplomát szereztem a BME-n, melyet megelőzött egy idegösszeroppanásokkal tarkított időszak, ugyanis egyszerre kellett helytállnom hétköznapokon több párhuzamosan futó munkában, hétvégente a londoni start-up és a CKAA kommunikációs vezetőjeként többször voltam külföldön, és akkor a diplomamunka kutatás-írás és államvizsga felkészülés már csak hab volt a tortán. Jelentem, túléltem!

Munka: most a WWF-nél dolgozom (a pandás szervezet, tudjátok...), illetve egy ENSZ FAO-s balkáni árvíz adaptációs projektben vagyok benne, mindkettőt imádom és nagy megtiszteltetés ezeknél a szervezeteknél dolgozni. A Visegrádi Alapnak készülő kutatás lassan lezárul, az Autonómia Alapítványos megbízásomat illetve a BME EZK-s alelnökségemet sajnos az iménti dolgok miatt fel kellett függesztenem. Nagyon hasznos és tanulságos öt év volt az EZK-ban, tulajdonképpen szinte minden jó itt kezdődött... :)

Réka most Nyíregyházán van, én pedig a volt évfolyamtársaimmal megünneplem a diplomát a Balatonon, majd egy napra munka miatt Belgrádba kell utaznom a FAO-sokkal. Az igazi kaland azonban csak ez után kezdődik: ÁZSIA!!!!

Jövő hét szombattól több mint másfél hónapra backpacking túrázni megyek Kínába és Délkelet-Ázsiába (Thaiföld, Kambodzsa, Vietnám...) két barátommal (Andris jól beszél kínaiul, Gergő elég nagy utazó) akikkel voltam már több helyen Európában és Észak-Afrikában. Úgy jött ki, hogy ők éppen Ázsiában vannak, én pedig két hónapig ráérek két munka között, tehát ideje elkezdeni megvalósítani a gyerekkori álmokat :) Nagyon rá vagyok pörögve, szóval még garantáltan lesz erről poszt az indulás előtt! Az útiterv:

útvonal_2.png

 

Krónika

2014.04.22. - Akvyr Szólj hozzá!

Eszembe jutott, hogy milyen rég nem írtam ide. Hajdanán szerintem poszt-hegyek lettek volna abból, amik ma csak pár napomat kitöltik, ezért sajnálom, hogy ilyen inaktív a blog. Azt hiszem ideje felvenni egy krónikást magam mellé!
A történet fő szála most a szakdolgozat, amit a mellékszálak akadályoznak. Mai mellékszál például Csilisbabfőző-házibuli, holnap sörözés az Ötökkel, holnapután Game of Thrones társas a külügyesekkel, másnap repülök Berlinbe meetingelni, hiszen én vagyok a Climate-KIC Alumni jelenlegi Communications Director-a. Imádom csinálni, csak sok időt elvesz. Pláne ha Berlinbe kell mennem. Az biztos, hogy ha elkészült az animált videó amin dolgozunk, azt berakom ide is :)
Jövő héten a start-up miatt utazom Londonba, oda Réka is jön, mert az ő projektje is fut az Imperial-ban, és tök jó, hogy pont így jött ki. "Fizetős" munka téren most a Norvég Civil Alapnál dolgozom facilitátorként, illetve a Visegrád Fund-nak csinálunk egy kutatást. Felvettek a Climate-KIC PIP programba, ami néhány hónap jól fizetett teljes állást garantál majd itthon és külföldön a köv. fél évben. Ennyi pont elég is lesz a jóból, így sem tudom már hol áll az agyam néha. Jó lenne ha a szakdogán állna, mert már nagyon kezd égető lenni! Azt hiszem megyek is csinálni..

GreenHouse

2013.11.20. - Akvyr Szólj hozzá!

Nagy hír! A start-up ötletünket a londoni GreenHouse felvette szponzoráltak közé, azaz elég erős anyagi és szakmai támogatást kapunk majd, és szinte teljes szabadságot a megvalósítás terén. Most négyen vagyunk a csapatban, Tom (a belga) és Shashank / Hönk (az indiai) épp Londonban tanulnak, tehát ők lesznek a helyi kapcsolattartók, Yoann (a francia) és én pedig majd távolról veszünk részt a projektben, bár a logisztikát még nem találtuk ki, annyira friss a hír. Külön vicces, hogy Rékáék ötlete is bejutott!

Ezen felül holnap a Magyar Tudomány Ünnepén adok elő a BME-n, ráadásul angolul. Itt a részletes program!

Woo!

Címkék: Climate-KIC

25 + EIT

2013.11.16. - Akvyr Szólj hozzá!

A múlt héten betöltöttem a 25-t, ami azért már elég szép kor. Na de idén megúsztam-e meglepetés buli nélkül? A családi ünneplést már előtte való hétvégén megejtettük, mert a tesóm külföldire utazott, a barátnőm pedig főszervező volt egy szakmai eseményen pont a szülinapom estéjén, és több pályázatot is leadott a héten, tehát annyi dolga volt, mint a fene. Minden adott volt tehát, hogy megússzam szárazon. Azt hittem már tényleg jól áll az ügyem, amikor hirtelen spontán baráti mozizás és sörözés alakult. Pár éve pont így etetett be Gábor a meglepetés-buli előtt, tehát tartottam a dologtól, de minden simán ment. Huhh. Megúsztam.
Néhány napra rá szombatra Rékával beszéltünk meg mozit, illetve - mivel elég mély film volt (Phillips kapitány) - utána egy kis megvitatós sétát a Dunaparton. Egyszer csak az Erzsébet téren becsönget valahova, azzal a jeligével, hogy ide felmegyünk. Na, itt egy világ omlott össze bennem, ahogy benyomott egy liftbe, fenn pedig már betax nyitotta a liftajtót, és kb. 20-an vártak ránk a nagyszobában. Ráadásul a többség igen brutális jelmezben (mert összekombinálták a dolgot az elmaradt Halloweeni bulival), állam a földön, ahogy fújom és vágom a tortákat, teljesen K.O. Sokukat már több mint egy éve nem is láttam, úgy szétszóródtunk Európában! Itt is mindenkinek köszönöm, hogy eljött, hogy lakást adott, hogy összehordtatok ennyi piát, és persze Rékának, hogy az egészet ennyi tennivaló mellett ilyen flottul leszervezte jelmezekkel (Pumukli utoljára oviban voltam!) és mindennel! WOW!


naveen.jpgA következő esemény, amiről említést akartam tenni, az egy nappal az előző történések után kezdődő EIT (European Institute of Innovation and Technology) Budapesti eventje, amire a Climate-KIC alumnin keresztül kaptam meghívást (ahol egyébként munkacsoport vezető lettem). Az esemény célja elsősorban a jövőkép megalkotása, világ megmentése illetve networking volt a többi KIC embereivel, milliárdos befektetőkkel, előadókkal a Szilikonvölgyből, az EIT teljes vezetőségével, no meg persze pár rég nem látott C-KICes ismerőssel ... szóval valóban volt kivel haverkodni. Ezen felül tartottunk egy board meetinget, ha már a CKAA fele vezetősége jelen volt, logikusnak tűnt kihasználni. Szeretem ezeket a 2-3 napos intenzív konferenciákat, mert ennyi ideig még kitartóan tudok pörögni. Bónusz pont, hogy most Budapestre jött a fél világ, és nem én utaztam el, mert abból már túl sok volt idén.

Az öltönyből kimászva pedig a telekre mentünk családdal csipkebogyót szedni, szilvafát ásni meg pálinkát főzetni. Réka megtanított minket íjászkodni is! Most pedig indulok társasozni a Domáékhoz, akiknek az utóbbi közös játék óta született pár gyerekük is. Változik a világ :)

ui: a képen látható figura Naveen Jain, aki nagyjából Iron Man real life megfelelője, a világ legbefolyásosabb emberei között tartják számon, éppen űrhajó gyártásba üti az orrát.
Itt egy videó ahol beszél: http://www.youtube.com/watch?v=zEQfPaTUlPs 
A névjegykártyája is nagyon szép :P 

Címkék: Climate-KIC

Innovation Festival 2013 - Wroclaw

2013.10.25. - Akvyr Szólj hozzá!

torp2.pngFura. Néhány órája még egy vonat alvókocsijában zötykölődtem lengyelországban, előtte az EUs Innovációs Fesztiválon voltam, most pedig már itthon vagyok és épp társasozni készülünk barátokkal. Nagyon sokat utazom mostanában, ami egyrészt jó dolog, mert nagyon izgalmas dolgokban veszek részt, másrészt viszont eléggé kizökkenti az embert a normális kerékvágásból, és nehéz unalmas ZH-kra tanulni, meg felvenni a kutatásom fonalát. Az IF egyébként nagyon jól sikerült, ott volt a környezettechnológia - innováció - business szektor apraja nagyja, a milliárdos befektetőktől a legjobb kutatókon át az EUs intézmények fontos emberkéi, no meg én. Meg persze még néhány szerencsés diáktársam innen-onnan, szerencsére sokukat ismertem már régebbi EIT / CKIC programokról, tehát az egész napos networking meg névjegykártya gyűjtés után volt kivel bulizni Wroclawban éjszakánként is. Nagyon tömör és jól megkomponált két nap volt, de szerintem túlságosan rongyrázósra sikerült, de ezt már megszokhattam a programjaikon. Két hét múlva lesz egy hasonló program Budapesten, szóval legközelebb házhoz jön a buli! 

Címkék: Climate-KIC

Hollandia

2013.10.05. - Akvyr Szólj hozzá!

A két hónap utazgatást kipihenve mi mást csinálna az ember, mint még többet utazna? Kapva a lehetőségen jelentkeztünk is az éves találkozójára a Climate-KIC alumninak (aminek - lévén elvégeztük a nyári egyetemüket - mi is tagjai vagyunk). Az Urban Safari Amszterdamban került megrendezésre, hát kell ennél több motiváció? A program alatt felmerülő költségeket ők állják, viszont az utazás félig saját zsebre ment, szóval úgy jött ki iszonyat olcsón a repülőjegy, ha a program előtt és után még 1-2 napig ott maradunk. Kezdtünk tehát egy Amszterdam nézéssel kettesben, ami nagyon király volt, mert ez a város valami fantasztikus. A szállásunk egy ír kocsmában volt, voltunk free guided touron, benéztünk meg megtapiztunk meg megkóstoltunk mindent amit lehetett, aztán el is telt az egy nap, és kezdődött a Climate-KIC alumni program. Ez már nem a belvárosban volt, hanem egy kempingben, indiánsátrak, katonai sátrak és bulisátrak tömkelegében. Kb 100-an jöttünk össze, amiből alig volt néhány ismerős, szóval sokat kellett új arcokkal haverkodni, ami csöppet sem ártott a hangulatnak. Mindent nagyon hippisre vettek - vegán kaja, megújuló energiával ellátott infrastruktúra, stb - ami jól illett a tábortüzekhez, tűztáncosokhoz, élő zenéhez és történetmondókhoz. Sajnos éjjel kockára fagytunk mindannyian a kempingágyakban és sátrakban, iszonyatosan hideg volt. A második nap tartogatta a szakmai programokat, workshopokat és túrát/biciklitúrát a környékre, míg a harmadik nap elsősorban a további munka megalapozásának lett szentelve: bemutatkoztak a workgroupok, és megválasztottuk az új elnökséget. Én is jelentkeztem egy pozícióra, de a körülmények és megfázás áldozata lettem. Szerencsére egy régi, még EZK-s ismerősöm nyerte ezt a pozit (kicsi a világ!) úgyhogy maximálisan meg vagyok elégedve a dolgok végkimenetelével. Ezzel meg is kezdődött a tábor lebontása, és mindenki hazaviharzott - kivéve mi! Ugyanis a repülőnk indulásáig még két nap volt hátra, szóval mi Utrechtet vettük célba, amit közös ismerősünk, Oskar javasolt. Kb napi 5000 forintért tömegszálláson aludtunk, teljes ellátással és igen szórakoztató társasággal. Volt egy óriási plazmatévés nappali szoba kanapékkal, számítógépekkel, ping-pong asztalos terasszal, és konyhával, ahol a végtelen mennyiségű alapanyagból azt főzhettél magadnak, amit csak akartál, a reggelit pedig még el is készítették. Szerintem elég jó deal. Nem csoda, hogy rengeteg ember állandóra lakik itt - köztük Jan, a magyar, aki 6 éve él és dolgozik Utrechtben. Ő segített nekünk kicsit integrálódni, főzicskézni, meg körbemutogatta a várost is. Nagyon szép, nyugodt egyetemi város, amiben több a biciklis mint a gyalogos és az autós együttvéve. Őrületes. Oskarral is találkoztunk, jókat sétáltunk, megmásztuk a katedrális tornyát, meg ugráltunk a bicajosok elől. Nem hiszitek el, hogy mennyi van.

Most pedig újra itthon. Zajlik az egyetem, TDK-ra kutatok, Rékával járunk budapesti programokra, Climate-KICnek csinálgatok ezt-azt, sőt, mint látható még blogolni is lett egy kis időm! Két hét múlvára meg lettem hívva a lengyel innovációs fesztiválra, ezért ez lesz a következő nagyobb kiugrás. 

Untitled.png

Címkék: Climate-KIC

Climate-KIC videóm

2013.09.20. - Akvyr Szólj hozzá!

Íme az általam forgatott és egy kis segítséggel megvágott videó a legutóbbi nyári egyetemről (Climate-KIC). Tudom külső szemlélőnek nem okoz akkora örömöt egy montázs videó, de hátha valaki megnézi és örömét leli benne.

(protip: át lehet kapcsolni 1080p HD-ba)

Címkék: Climate-KIC

Climate-KIC és nyár vége

2013.09.17. - Akvyr Szólj hozzá!

Stockholm, Temesvár, Madrid, Warwick (+Oxford, Coventry, Leamington), Berlin és London után beköszöntött az ősz, és már itthon vagyok. Állati volt az utolsó néhány hét is: Berlinben főleg üzleti trainingekkel és az üzleti tervünk írásával foglalkoztunk, szabadidőnkben pedig alteros bulihelyek, közösségi kezdeményezések, sörkertek, és hasonlók vendégszeretetét élveztük. Berlinre valóban igaz a "csóró, de szexi" jelző.
Augusztus utolsó napján szedtük a sátorfát, és vonattal elindultunk Londonba. Két átszállás -aminek köszönhetően Kölnben és Brüsszelben is volt 10 percünk körülnézni - ami ennyi csomaggal nem volt éppen király, és még lemorzsolódás is volt, mert Hönk az indiai, a hajnali indulás előtt fél órával érkezett vissza a hotelbe a sörkertből, és valahogy elszundított, aztán már késő volt hívogatni - végül saját költségén repült utánunk azonnali járattal.

Londonban az Imperial College kollégiumában laktunk, ami gyakorlatilag a város kellős közepe. Két perc sétányira ott van az opera, a legjobb múzeumok, royal galleryk és a Hyde Park. No meg persze maga az egyetem, ahol dolgoztunk. Az érkezés utáni vasárnap csapatépítéssel telt, ugyanis a Journey 3 (egy másik, hozzánk hasonló nyári egyetem csoport) szintén itt tölti az utolsó hetet, tehát kicsit összecsiszoltak minket egy nagyon jól felépített go-kartos versenyzős játékkal, ami a kezdeti tőke megszerzésétől a versenyruhák és a csapatlogók elkészítésén át a leghülyébb go-kartos feladatokig terjedt. Mi Rékával utána elmentünk a Camden-i piacra, ami nagyon tuti hely, de jól el is vitte a délutánt, pedig - vasárnap ide vagy oda - sokat kellett még dolgozni a projekten.

gokart.png

Utolsó hét szerda a nagy "pitch" nap, ahol is valódi pénzügyi szakértők és befektetők előtt kell 3 percben előadni, majd a kérdésektől megvédeni az üzleti tervünket. Valódi pénzdíj ugyan nincs, de akinek jól sikerül, az készen áll arra, hogy felkarolják, támogatókat találjon és beindítsa a bizniszt. Hogy demonstrálják ez mennyire nem csak játék, még hétfőn elvittek minket egy "venture competition"-re, ahol hozzánk hasonló emberek prezentálják a mieinkhez hasonló - bár fejlettebb stádiumban lévő - ötleteiket, és versengenek a több tízezer fontos támogatásokért. Érdekes volt látni, hogy hogyan múlnak milliós pénzek egy öt perces performanszon. 

A mi pitch-napunk is érdekes volt, és minden csapat nagyon kitett magáért, és érdekes módon adta elő a mondókáját. Sajnos a biogas-üzlet, sőt, általánosságban a fejlődő országbeli üzletek nem tetszettek semelyik zsűrinek (a venture competitionon sem, ahol az én kedvencem a Meshpower volt - http://meshpower.co.uk/). Az ötletünk tehát jó volt, a kivitelezés jó volt, csak nem annyira a Climate-KIC profiljába tartozik. Ellenben olyan vállalkozói vénát kaptunk itt a néhány hét alatt, hogy már féltucat profitábilis ötlet dolgozik bennem, amiket itthon majd jól megcsinálok.

Az utolsó napokra végre kibújhattunk a laptopokból, és újra lehetett szocializálódni, meg eljárni ide-oda. Péntekre foglaltak nekünk egy buli-hajót a Temzére, mely kb. 4 órán át furikázott minket fel-s-alá a londoni éjszakában. Ezzel el is érkeztek a búcsú pillanatai. Sokan már éjszaka indultak haza, többekkel még reggelinél találkoztunk. Állatira megszerettem az itteni embereket, és remélem, hogy összehoz még velük a sors. Hogy tegyek is ennek érdekében, a Climate-KIC-el két hét múlva Amszterdamban lesz egy programom, egy hónapra rá pedig Lengyelországban. Ennek tetejébe megpályázom az Alumni Kommunikációs Igazgató posztot, ami nem olyan komoly, mint aminek hangzik, de így még jobban bele tudok folyni a szervezet működésébe. Addig viszont itthon folytatódik az egyetem - utolsó aktív félévem lesz, bár diplomázni most nem fogok, de az összes tárgyamat megcsinálom, így következő félévemet akár külföldön is eltölthetem - még diákként.

szerk: el is felejtettem, még két írásom megjelent angolul az eseményről. Az alábbi linkeken érhetőek el:
http://blog.climate-kic.org/innovation-the-fun-theory/
http://blog.climate-kic.org/cross-pollinating-ideas/

Címkék: Climate-KIC

Climate-KIC elejeközepe

2013.08.28. - Akvyr Szólj hozzá!

Váááúú. Négy hét után jelentkezem újra, immáron Berlinből, ahol a Climate-KIC nevezetű nyári egyetemen programján tengetjük mindennapjainkat Rékával és még kb 30 (jellemzően nyugat-európai) résztvevővel. 

Na jó, ez mégsem olyan egyszerű. Például az én projekt-csapatomban van Tom a belga, Yoann a francia, Shashank az indiai, és Sebastian aki Dél-Afrikában nőtt fel, élt kínában is, de amúgy minden paraméterében teljesen német. Ez utóbbi életút amúgy itt normálisnak számít, mindenki össze-vissza élt már a világban, és csak néhányan vagyunk normálisak. Elképesztő. Éppen ezért nagyon érdekes világnézetek és élettapasztalatok vesznek körbe, mindezt egy professzionális atmoszférában, kanadai-svájci és német coachaink, Katherine és Robert irányítása alatt. A Climate-KIC ugyanis nem spórol rajtunk. Az első két hetet már-már luxus körülmények között töltöttük el a közép-angliai Warwick Egyetemen, szedd-magad svédasztalos ételbárokkal, ingyenes sportközponttal, színházzal, stb. Emellé a lehető legjobb előadók érkeznek akadémiai és business-szférából, üzemlátogatásokkal és laborgyakorlatokkal megfűszerezve. Itt egy blogposztom például arról, hogyan készítettünk eperből napelem cellákat a Warwicki laborokban.
De a törpök élete nemcsak játék és mese... azért elég kemény és precíz feladatokat kell végrehajtani nap-mint-nap. A háttérben pedig érdeklődési terület vagy személyes szimpátia alapján spontán 4-5 fős csapatokba kellett rendeződni és a nyári egyetem folyamán kidolgozni egy olyan terméket és mellé tökéletes vállalkozási modellt, amit az 5. héten előadva imádni fognak a befektetők, és egymást tépik szét hogy adhassanak a pénzükből. Csak semmi nyomás.
Említettem a csapatomat, nos igen, mi alapvetően Kenyai farmerek számára építünk egy biodigester rendszert, ami 1-2 tehén által produkált kakából biogázt és koncentrált trágyát állít elő, ezzel kiváltja a helyi családok energiaköltségeinek jelentős részét. Ez elég jelentős összeg, kb 20-25 dollár (faszén és fa a főzéshez, kerozin a lámpásokba esténként), azaz ha a birtokukban van egy ilyen készülék, akkor kevesebb mint egy év alatt meg is takarítják az árát és megtérül a befektetés. Hozzátenném, hogy a 20-25 dollár az átlagos helyi családi költségvetés közel negyede. A csavar tehát abban rejlik, hogy hogyan és ki által juttatjuk el a terméket, és itt jön képbe egy kenyai ismerősöm és a civil szervezetek, akikkel összeszövetkeztünk. Ők nyitottak az egész szervezeti háttér megteremtésére a terepen, és legszívesebben már most kezdenék a munkát. Ma meghívtak a kedvünkért egy tanzániai fazont a Berlini Műszaki Egyetemre, és vele is beszélgettünk egy órát, ő is nagyon pozitív volt, és észak-tanzániában is nagyon piacképes lenne az elképzelés. Szóval pörög a biznisz. Ha nem is millió-dolláros ötlet, akkor is nagyon érdekes a projekt, és maga a folyamat ahogy információkhoz jutunk. A sok brainstorminggal töltött napnak köszönhetően egyébként még kb. féltucat másik ötlet is kavarog a fejemben, amiből pénzt lehetne csinálni ha egyszer hazajutottam. Amúgy a többi csapat is érdekes projekteken dolgozik, pl. áramtermelő virágföld, szerves napelempanelek, dizájnolt zöldfalak, kukoricacsuhéjból gyártott étkezési eszközök, hőenergia kémiai tárolása, stb. Jövő héten Londonban kell előadni a kidolgozott projekteket sok nagy fejes előtt, izgatottan várjuk mi lesz. Mivel én vagyok a média-felelős a programon, ezért vezetek naplót (angolul) és még néhány angol blogposzt is várható, azt hiszem ezeket majd berakom ide is az utókornak.
ClimatekicLUFI.jpg

Címkék: Climate-KIC

Oda-vissza-oda-vissza

2013.07.31. - Akvyr Szólj hozzá!

Ugyan a legutolsó bejegyzésemben még éppen Romániába utaztunk, de most meg már Madridból érkeztem haza. A kettő között sajnos nem volt időm írni, mert a Stockholmos kurzus házifeladatait írtuk Rékával gőzerővel az itthon töltött egy napon. Az pedig, hogy kurzusok közben legyen negyed órám egy blogposztra, szinte meseszerűen hangzik mindenkinek aki tudja mi az a BEST kurzus. Ó, hogy te nem tudod?
A BEST egy nemzetközi diákszervezet, és legfőbb tevékenysége mérnökhallgatóknak állásbörzék, versenyek, és - a mostaniakhoz hasonló - 1-2 hetes kurzusok szervezése Európa-szerte. Ezek célja valamilyen továbbképzés nyújtása, amit a BEST facilitatorai és szervezői vezetnek együttműködve helyi ipari és akadémiai emberkékkel, illetve persze a féktelen ivászat és bulizás. Közel 100 helyi BEST csoport van Európában, akik kb. évi 1 eseményt rendeznek, amire online lehet jelentkezni, és a több száz érdeklődőből kiválasztják a 20-25 szerencsést akik gyakorlatilag ingyen kiereszthetik a gőzt és tanulhatnak valami hasznosat egy európai nagyvárosban.

Az, hogy én két ilyen kurzuson is részt vehettem nagyjából a csodával határos, és egy kiskapu kihasználásán alapult. Mint előző posztomban írtam, első körben Rékával és a frissen megismert de nagyon kis lelkes lengyel Andrzej-al robogtunk lefelé Temesvárra, ahol is elkalauzoltak minket a szállásra, és bele is vethettük magunkat az ismerkedésbe és a bulikba. A képzés maga (mármint, a metódus) nekem elképesztően tetszett, sokkal jobban magáévá teszi az ember a tananyagot ha folyamatosan feladatokat és brainstormingokat csináltatnak vele. A téma egyébként a virtual internship (azaz távmunkában gyakornokság egy cégnél) illetve a vállalkozás-tan (hogyan, miként, milyen buktatókra odafigyelve, pro-kontrákat összeszedve, stb.  indítsunk vállalkozást) és megnéztünk néhány helyi vállalkozást is, amik halálian jók voltak. Olyan irodáik voltak mint a google-nek, csak a csúszda hiányzott, de volt helyette lezuhant űrhajóból kialakított tárgyalóterem, meg egész falnyi monitor, amin lehetett Xbox-ozni. A tanórák között pedig a buliké volt a terep - a kedvencem a "Minden Kivéve Ruha" Party, ahol is nem lehetett rajtad ruhadarab, ezért mindenki szemeteszsákokba, lepedőkbe, kartondobozokba meg faágakba öltözött a tánchoz. Kaptunk egy csomó világító baszt is, amit magunkra aggathattunk, és nagyon szürreális lett így az egész. Állat. Szintén nagy kihívás volt, hogy mit főzzünk az International Eveningre, de szerencsére a házi pálinkánkra voltak a legjobban kíváncsiak :)
Talán túlságosan koncentrált is volt a hét - főleg két hét Stockholm után - ezért én rettentően el is fáradtam a végére, még az is felmerült bennem, hogy a Madridi BEST kurzust lemondom, de szerencsére nem tettem így, és amint az itteni móka véget ért, sipirc a vonathoz, hazaérés, gőzerővel tanulás, majd másnap már repült a gépem Madridba.

Madrid. Sajnos másfél nap késéssel érkeztem, és már nélkülem volt pofájuk egyszer berúgni, és kajakozni egy helyi tavon. A gépem csak este 9 felé szállt le, de a srác aki a szállásra kísért volna sehol. Mint kiderült azért, mert ő Zürichből érkezett géppel, és késtek egy csomót. Szegény lóhalálában futva ért oda hozzám, mert úgy félt, hogy valami bajom lesz :D Egyébként a madridi reptér elképesztően nagy. Megjegyzem Spanyolországban minden az. 20-25 percig sétáltunk át egy másik terminálra, ahol a kocsija parkolt. Mire odaértünk, a buli már javában tartott, "tapas-tour" formájában, azaz minden bárban egy kis kaja - egy kis pia. A tapas a kis szendvicskéket vagy katonákat jelenti, amit a spanyolok alkohol mellé eszegetnek elkerülve az esztelen berúgást. Szerencsére kis csapatokba voltunk osztva, ezért az én 6-7 fős csapatommal gyorsan megismerkedtem, és nem egy 60 fős társaságba csöppentem bele idegenként. Az csak két órára rá következett :)
Szóval Madrid is nagyon jól sikerült, sok városnézős program volt, pub crawling (kocsmáról kocsmára járás, hülye ivós játékok meg megbotránkoztató utcai feladatok), 80as évek buli (ahová én KISS-pólóban és az Aliciától kapott nyekkendővel a fejemen mentem), CANTUS (ne kérdezzétek...), stb. Közben persze itt is 2-3 óra alvások után ment az egész napos tanulás, ebben az esetben környezeti témákban, amiben jócskán túlképzett vagyok, szóval ez a része számomra maximum szintén a metódus miatt volt érdekes. Illetve beszélgettem egy ENSZ-es főmunksóval, aki elég fontos kontakt lehet karrier ügyben. A hétvégét már csak lazulással és strandolással töltöttük egy Madridtól távolabb eső, de nagyon gazdag kisvárosban, ahol egy három emeletes nyaralót béreltek a számunkra. Itt már lehetett mégjobban durvulni meg inni. Itt is volt international evening, ahol végig kóstoltam mind a 20 ország pia-kínálatát, és ... hát jó kaland volt. A másnapi ivászatot ki is szerettem volna hagyni, de úgy kezdődött az este, hogy katonai zenére felállítottak minket egy oszlopba, leordították a fejünket, hogy milyen szar katonai alapanyag vagyunk, és kiosztottak egy-egy tojást amire a kiképzés során vigyázni kell. Az én tojásom a tizedik másodpercben az "ezredes" fején landolt, de a zendülés miatt meg is kaptam a büntetést (fekvőtámaszok, sangria és tojások formájában) tehát ezt az estét is a dolgok középpontjában töltöttem. Szerencsére másnap mi résztvevők találtunk ki programot a szervezők számára, és meg is kapták a revansot :)
Szóval állat volt ez is. A kurzus kicsit gyengébb, a csapat ugyan olyan jó, a programok kicsit erősebbek voltak mint Temesváron, de itt ugye bejártam Madrid zegét-zugát, úgy, hogy végig csak szuvenírre kellett költenem. Elképesztően szép és rendezett - karbantartott város, fel is ugrott az Európa top 5-listámba. A spanyol kultúra előtt pedig le a kalappal, imádom őket.

A BEST EduCo (Education Committee) akik az oktatást szervezték és vezették le mindkét kurzuson 4-4 emberből állt, és nagyon szimpi, pozitív arcok. A kurzusos tevékenységük mellett még publikációkat írnak az eredményekről, illetve prezentálják azt a további EUs támogatások és hasonlók reményében. Nagyon megtetszett a munkájuk, most eltökélt szándékom befurakodni az EduCo-ba, ami elég kemény lesz, de hát egyszer élünk. Kellenek az új célok.

Most viszont hogy néhány napot itthon vagyok, kicsit kifújom magam. Holnap-holnaputánra lemegyek Rékához Balcsira, szombaton remélem össze tudunk hozni egy családi programot a tesómékkal, aztán vasárnap már repülünk is Rékával Londonba, ahonnan Coventry-be buszozunk a következő nyári egyetemre. Ennek mi leszünk a hivatásos bloggerei, tehát bízom benne, hogy lesz időm ide is írni az események közepette. Addig is kellemes nyarat mindenkinek!

csonakok.png

Címkék: BEST